Az 1945 és 1963 között zajló diplomavédések eredeti jegyzőkönyveit dolgozták fel tavalyi diplomamunkájukban képzőművészet-elmélet szakos hallgatók a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóival együttműködésben. A művészdiploma bevezetésének és eltörlésének történetét a Forradalom előtt című kiállítás dolgozza fel, valamint az Elfogadásra javaslom című dokumentumszínházi előadás.

Örömmel és szeretettel üdvözlöm megjelent vendégeinket, a tanári kart és hallgatóinkat. Kérem, hogy a diplomamunkák megvitatásában ma és a következő bírálati napokon is, vegyenek részt minél intenzívebb hozzászólásokkal. A tanári kar és az ifjúság okulni akar az objektív bírálatokból, hogy minél jobban meg tudjuk közelíteni az elénk tűzött célt: a szocialista-realista képzőművészetet.

Ezekkel a szavakkal köszöntötte 1952-ben Bortnyik Sándor a Magyar Képzőművészeti Főiskola történetének második diplomavédésére összegyűlt hallgatóságot. A diplomavédések bevezetése, majd elzárásuk a nyilvánosság elől, a művész-, illetve tanárdiplomák odaítéléséről készült jegyzőkönyvek a megszokottól eltérő szemszögből rajzolják ki a Főiskola történetét a második világháború végétől 1963-ig.

Tanítható-e a művészet? Művész- vagy tanárdiplomák kiállítására van-e szükség? Milyen ideológiai elvárások mentén zajlik a diplomák elbírálása? Az esztétikai kritériumok, a technikai tudás vagy a politikai elvárásoknak megfelelő tartalom számít többet? Vannak-e ma válaszaink ezekre a kérdésekre?

A Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóinak dokumentumszínházi előadása az ötven-hatvan évvel ezelőtt felvetődött kérdéseket vizsgálja.

Nagy Mihályt, Révész Emesét és Széphelyi Júliát Hermann Veronika kérdezi.