A vetítésre és a beszélgetésre 2017.04.24-én (hétfőn) 19:30 és 21:30 között kerül majd sor és hogy mitől lesz izgalmas mindkettő, arra talán az alábbi idézetek adhatnak választ.

Filmvilág 1988. február

Schiffer Pál és munkatársainak legújabb filmszociográfiája, A Dunánál. E legújabb kori filmkamerás falukutatók ezúttal a mai paraszti életforma felmutatásán túl az elmúlt negyven év megélt történelméről kérdezték riportalanyaikat. A felszabadulás, a földosztás, a padlássöprő beszolgáltatások, 1956 októberének és a konszolidáció kezdetének élményeiről mesél a nyolcvanöt éves parasztember, az asztalos, az egykori falusi párttitkár, a beszolgáltatásokat vezető funkcionárius, az iskolaigazgató, a községi jegyző – Dunapataj polgárai.

A film operatőre Balogh Gábor és Káplár Ferenc, szerzőtársa és riportere Magyar Bálint szociológus, aki egyébként Dunaapáti 1944–1958 címmel jelentette meg dokumentum-szociográfiáját a környéken végzett kutatásainak eredményeképpen.

Az alábbiakban a dialóglistából közlünk részleteket.

Szemerédi István: 66 éves, nyugdíjas tanár vagyok. 1949-től 1956-ig Dunapatajon voltam igazgató, itt, Dunavecsén 1964 óta lakom, 1981-ben mentem nyugdíjba.

Kiss István: A Dunapatajhoz tartozó Miklapusztán születtem, parasztcsaládból, Dunapatajon 56–57-ben tanácselnök voltam, azután ideköltöztünk Nógrád megyébe, Tar községbe, és azóta itt élek, 74 óta.

Taba János: Kérem szépen, én itt születtem Dunapatajon, 1921. június 3-án, itt nőttem fel, itt jártam elemi iskolába, szüleim gazdálkodók voltak, kis vagy a középparasztsághoz tartoztak, 12 hold kataszteri földünk volt és öt-hat legelő. 

Beszélő:

A Kongresszusi Központ elegáns termeinek nyugalmát ritkán zavarta meg annyi nyílt színi taps és közbekiáltás, mint 1988 februárjában, a Magyar Játékfilmszemle idején. Nem ez volt minden idők legjobb szemléje, ám ez volt az egyik legpolitikusabb. Az 1988-as év filmjeinek elsöprő többsége (dokumentumfilmek és játékfilmek egyaránt) az ötvenes évekkel vagy a jelen visszásságaival foglalkozott. Az év premierjei között szinte elveszett az az egy-két vígjáték, szatíra, gyerekfilm.

Recskkel és Hortobággyal ellentétben Dunapataj nem kitüntetett helye az ötvenes éveknek. Nem is történt semmi „különös" ebben a kis faluban, „csak" (fennkölten fogalmazva) végigzúgott rajta a történelem – a Rákosi-korszaktól a forradalmon keresztül a kádári évtizedekig. Magyar Bálint és Schiffer Pál filmszociográfiája néhány dunapataji polgár párhuzamos életrajza, szerteágazó sorsok és életpályák szövevénye. A főszereplők a klasszikus drámai szabályoknak megfelelően a film legelején bemutatkoznak, megmutatják otthonukat, környezetüket, majd felváltva mesélik el élettörténetüket. A Dunánál elsősorban a forradalomra koncentrál, ahogy mindenkinek, minden történetnek a centrumában ez a két hét állt. A Dunánál Schiffer Pál nyolcvanas évekbeli, szociológusokkal közösen, alapos kutatás és mélyinterjúk alapján készített faluszociográfiai sorozatának (A paraszti élet változásai) a befejező darabja. Sűrítmény, sorskoncentrátum: megszerkesztett, egyenes ívvel rendelkező összefoglalása a széttartó élettörténeteknek.

RE-volució - mi is az az '56? Könnyen megtalálsz bennünket a facebookon, ha IDE kattintasz.